Szlovákián keresztül vezet Magyarország útja az európai elitbe

Bár sokan azt hitték, ezek már tét nélküli, amolyan kísérletező meccsek lesznek, de tévedtek: a magyar férfi kézilabda-válogatott nemhogy a csoportját nem nyerte még meg az Európa-bajnoki selejtezőben, de még a kvalifikációt sem harcolta ki a jövő évi dán–norvég–svéd közös rendezésű kontinensviadalra, miután hazai pályán meglepetésre csak döntetlenre volt képes Montenegró ellen.

Nem mintha a montenegróiaknak olyan kutyaütő csapatuk lenne, hogy kötelező a győzelem ellenük mindig, ám az idegenbeli 29–26-os siker, majd a négy nappal későbbi ötgólos vezetés tudatában, keserű a szánk íze, hogy végül be kellett érnünk az egy ponttal, és azzal, hogy az utolsó két fordulóban kell kiharcolni a kiemelés miatt fontos csoportgyőzelmet, valamint az annál is fontosabb Eb-szereplést.

Egy pont kell a kvalifikációhoz, kettő a csoportgyőzelemhez – nem tűnik éppen megoldhatatlan feladatnak Szlovákia ellen idegenben, majd Finnországgal szemben otthon. Persze mindenki abban bízik, hogy nem kell még vasárnap, Nagykanizsán is izgulnunk, és már szerdán, Galgócon lerendezik Chema Rodríguez játékosai a lényegi dolgokat.

 – mondta a Mandinernek a román Dinamo Bucuresti beállója, Rosta Miklós. – „Ehhez elsősorban a védekezésünknek kell a legmagasabb szinten működnie. Ha az megvan, akkor biztosan tudnak a kapusok is segíteni nekünk, és az abból lőtt könnyű gólok sokat számíthatnak – emellett támadásban ugyanúgy koncentráltan és okosan kell játszanunk.”

 – vetettük fel Rostának utalva arra, hogy a horvátok elleni világbajnoki negyeddöntőben, később pedig a két Montenegró elleni találkozón sem  a legjobban sikerültek az utolsó percek.

A lengyel Wisla Plock balátlövője, Szita Zoltán szerint most nem lesz gond a hajrákkal.

„Nem hiszem, hogy különösebb problémát fognak okozni. Sok fiatal játékosunk van, a mester tudja forgatni a csapatot, nem gondolom, hogy bármi gondunk lenne most az utolsó percekben.”

Bízunk benne, mert tény: a válogatott játékosai elképesztő menetben vannak, 

Profi sportolók ide vagy oda, azért ez igénybe veszi az embert.

 – értett egyet Rosta. – „Előtte viszont még nagyon fontos dolgaink vannak a válogatottban és a klubjainkban is. Ezt a néhány hetet még megnyomjuk, utána elmehetünk egy kis szabadságra.”

Ebben a fárasztó menetelésben is felüdülés az összetartás, különösen a légiósok számára, akik ritkán tudnak idény közben hazalátogatni.

„Mindig jó érzés a válogatottba jönni, élmény együtt lenni a fiúkkal” – árulta el a német bajnoki címért harcoló Melsungen védekező specialistája, Sipos Adrián. – „Amikor külföldön játszol, még különlegesebb hazajönni és a saját nyelveden beszélgetni a társakkal. Bár fáradt vagyok és nehéz ez az erőltetett menet, de mindig élvezetes itt lenni.”

Sipos is abban bízik, már Galgócon elérik céljaikat, miközben arról is beszélt nekünk, mi lehet ehhez a kulcs.

„A szlovákok nagyon sokat játszanak egy az egy ellen, elsősorban azért, mert nem nagytermetűek. Védekezés szempontjából azt mondom, legyünk zártak, és a visszarendeződés is nagyon fontos, mert az első mérkőzésen nagyon sok lerohanásgólt lőttek nekünk.”

A Montenegró elleni döntetlen során talán éppen Ilic Zoran hiányzott (neki meg az edzések előtti lábtengó) – a Hamburg légiósa sérülés miatt maradt távol.

A viccet félretéve: négy hetet kellett kihagynom, hogy összeforrjon a csont. Utána elkezdhettem az edzéseket, játszottam már a Bundesligában is, úgyhogy jól érzem magam.”

Ahhoz nála sem férhet semmi kétség, hogy Szlovákiába milyen céllal utazik a csapat:

„Minden meccsen nyerni kell. A jó védekezés és gyors visszarendeződés a legfontosabb. Ha ezeket megoldjuk, akkor rájuk kell futni és könnyű gólokat lőni.”

Ilyen egyszerű ez – mármint elmondva. A pályán majd kiderül.

A magyar válogatott szerda este 6 órától játszik Szlovákiával, a vasárnapi – reményeink szerint tét nélküli – finnek elleni összecsapást pedig vasárnap szintén 6 órától rendezik Nagykanizsán.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka